Varasd vármegye (lat. comitatus Varasdiensis; horv. Varasdinszka varmegya), 12. sz. – 1918. nov: közigazgatási terület a Magyar Királyság DNy-i határvidékén, a Dráván túl, ÉNy →Szlavoniában. – É-on (a Dráva határfolyó) →Zala vármegye muraközi része, K-en →Kőrös vármegye, D-en →Zágráb vármegye, Ny-on Krajna határolta. – A kk: a legkisebb vm-éink egyike, ter-ből a Dráva-mente időnkint Zalához, hegyvidéke a 15. sz-ig →Zagoria vm-hez tartozott. Felszine hegyes, halmos, szelid emelkedésekkel; az Ivanscica hegység (1061 m. tszf); a Macelj (622 m. tszf), Kollos (432 m. tszf), É-i szélén a Dráva folyó részben mocsaras lapálya, mely fő- és határfolyója; mellékvizei: Plitvica és Bednja patakok; a Solta, mely a Stájero. felé határfolyó, a Száva mellékvize, hasonlóan a Korpona (Krapina) is, mely Zágráb vm. felőli határát jelzi és a Lonja. Tavai aprók; mint a trakostyáni és zelniki tó. – 1083–: ter-e Mo-hoz tartozott. ~t 1181: említették először III. Béla (ur. 1172–96) egyik okmányában (névváltozatai: Garestin, Guarustin, Warast) melyben leírták: Belec, Varasd várának kapitánya, egyben ~ főispánja (comes-e) elfoglalta a varasdi fürdőt a →zágrábi káptalantól. – A varasd(i) fürdőt (a róm. korban Aquae Jassae) Alexius bán (1110–16) a zágrábi kápt-nak adományozta, de Belec varasdi ispán megszerezte, tőle III. Béla (ur. 1172–96) 1181: adta vissza a kápt-nak. A fürdő vidéke, Toplica ekkor külön zsupania volt, a kápt. egyik tagja kormányozta, mint „spanus arcis et provinciae toplicensis”. Népe a →Tótországi nyestbőr adó helyett a kápt-nak házanként 18 garas tizedet fizetett, s ha a spanus ott időzött, őt és kíséretét el kellett tartaniuk. Karácsonykor: 1 kappant, 2 pogácsát, 2 dínárt és 5 tojást, farsangkor: 1 tyúkot, nagyhéten: 2 pogácsát, 2 dínárt, 5 tojást és 1 sajtot,  Márton napi búcsújukkor valami ajándékot adtak. 1336–: heti, 1456–: orsz. vásárokat tarthattak. – 1420: a kápt. mezővárosnak (oppidum) jelentette, mely bírót szabadon válaszhatott, aki a spanussal együtt ítélkezett; a bírságok 2/3-a a spanusé, 1/3-a a bíróé volt. 1572: a Száva és Kulpa közti Gubec-parasztlázadás után szabaköltözködésüket megerősítették de a tör. háborúk idején elnyészett. – A 11–13. sz: ~ Kőrös és Zágráb vm. DK-i határsávjában Maróca vm. (horv. Moravcse upa) létezett, közp-jában Krapina mezővárossal; ettől K-re Lobor város orsz-os jelentőségű hellyel, melyen a 14. sz–: Zágráb vm-vel osztozott. – 1203: Imre kir. (ur. 1196–1204) aki Miholjácot jobbágyaival a Muraközt is birtokló veszprémi ppnek adománozta, X: Varasd közelében csellel elfogta András hg-et (ld. Than Mór festményét) és nejét Gertrudot (akit hazaküldött apjához), Andrást a ~i Kene várában, majd esztergomban őriztette. II. András (ur. 1205–35) 1209 és 1217: kelt okl-eiben már vm., Varasd 1209: sz. k. város és Tótország kapuja a →Német-Római Birodalom felé. Béla kir-fi 1220–26: a Drávától az Adriáig terjedt szlavon hg-ség kormányzója. II. András (még hg-ként) ~ben 1200 k. telepítette le a johannitákat, akikből szentföldi zarándoklata után, 1220: Guncello Corneliót spalatói érs-ké tette. A meggazdagodott r-et IX. Gergely p. 1234: a bogumil eretnekség kiirtására kérte. 1220 k. Béla kir-fi szlavon hg-ként első okl-ében megerősítette a varasdi telepesek (→hospesek) bíráskodási, végrendelkezési, vámfizetési és költözési kiváltságait. 1241: Varasd tájékán egy Paczona (Pachuna) nevű betyár garázdálkodott, úgy mint Habsburg Frigyes hg. Pozsony vidékén. 1250: IV. Béla kir. (ur. 1235–70) megújította azon adományt Szolona (Slanje) ~i földről, amelyet apja II. András tett a Türje nembeli Gecse fia, Joachim szebeni ispán részére. – 1301: az Árpád-ház kihaltával ~ét a Kőszegiek szerezték meg, ispánját 1328 óta említették, vsz. egy része 1327: már a Kőszegiek első lázadásának leverésekor, I. (Anjou) Károly Róbert (ur. 1307–42) uralma alá került. Többi ~i földjüket 1339: a megismételt lázadás után vett el a kir., azután ~ kir-i tulajdon a 14. sz. végéig. Ter-ének Ny-i, nagyobbik felét, ahol a kir. 10 váruradalma terült el, összefoglalóan →Zagoriának (Zagorje) nevezték és a varasdi ispán, aki e várak várnagya is volt, a sz. közepe után többnyire a zagoriai ispán címet viselte. –1347–49. é. "nagy halált" követően ezen évszázadban még 5 alkalommal pusztított a pestis Mo-on. ~ örökös főispánjai a Bebek családbeliek, az utolsó Bebek Imre auránai perjel, akit 1393: (Luxemburgi) Zsigmond (ur. 1387–1437) kir., mert Durazzói Károly (+1348) unokájának, a trónkövetelő Nápolyi (Anjou) Lászlónak (1375–1414) pártjára állott, birtokaitól és a főispánságtól megfosztott, a birtokot magának tartotta meg, de kormányzását neje (Anjou) →Mária kir-né vezette. 1397: Zsigmond kir. Varasd várost, Orbócot (Vrbovec) és Vinnica várakat 53 közs-gel együtt, a zagoriai ker-et 8 várával és birtokaival, 1398–99: egy tömbben 14 ~i és Zágráb vmi várat is zálogba, 1405: kir-i adományként örökbe adta apósának Cillei Herman gr-nak (1360 k.–1435), aki 1406–08. és 1423–35: horvát és szlavon bán volt. Ő és utódai, 1399–1456: kihalásukig, Zagoria gr-jának is címezték magukat, bár címükben nem, valóságban ~nek is örökös főispánjai voltak. Ők nevezték ki →familiárisaik közül ~ alispánját. A Cilleiek több tucat stájero-i vára, a ~i 10 váruradalma, a Zágráb vmi várakkal együtt e családot Mo. leghatalmasabb arisztokratái közé emelte. – A 15. sz. elejéig ~ nem Szlavoniához hanem a M. Kir-sághoz tartozott. Varasd fő-, majd örökös ispánját nem a bán, hanem a m. kir. nevezte ki. (Zágráb és Kőrös vm. közös ispánját a bán saját bizalmas emberei közül választotta, aki ált. a vicebán volt.) 1446: Hunyadi János a Cilleiek elleni hadjáratában Varasdot fölégette. 1461: Cillei Henrik özvegye Brankovics Katalin, György szerb despota leánya, a Cilleiek összes horvát birtokait 62.000 ft-ért eladta Vitovec János szlavon bánnak (1456–59). Vitovecet mint ~ hatalmaskodó főispánját I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458–90) többszöri dorgálás után, s az ellen pártoskodó családját, birtokaiktól megfosztotta, azokat fiának Korvin Jánosnak (1473–1504) adományozta, aki ezzel ~ főispánja lett. A Hunyadiak korában Varasd határvárból hamarosan végvár is lett, ezen kívül Magyarlak, Lobor (említve: 1244 előtt), Klava és Császárvára (1399 előtt) voltak jelentősebb városok; egyidejűleg kisebb várai még Belec (1339 előtt), Kamenica, Kosztel (1270 előtt), Krapina (1327 előtt), Orbóc (Vrbovec, 1270–1397), Oszterc (Ostrc, 1270 előtt), Toplica, Vinnica, Trakostyán (1327 után), Lepoglava (1399 előtt). 1490. VI. 13: Korvin János a II. (Jagelló) Ulászló javára tett koronázási szerződésben megkapta apja birtokait, a bosnyák kir. és szlavon hg-i c-met, Krapina, Császárvár, Tábor, Verbovec Kastély, Lobor(Zagorjéban), Belec, Osterc várakat, ~ben Béla, Ivanec, Jurketinec, Varasd, Trakostyán, és Vinnica várakat. Halála után e javak özvegye Frangepán Beatrix és 2. férje György brandenburgi őrgr. birtokába kerültek. – 1474–79: a belső-ausztriai tart-okig jutott tör. portyázók Kőrös és ~t végigdúlva okoztak károkat,. Mohács előtt ~nek a Dráva menti része Zala és Somogy vm-hez tartozott, különösen Somogy határa nyult be mélyen a Dráva-Száva közére; a vm-i határokat a tör. elleni határőrvidék kialakítása változtatta ~ javára. 1527. IX. 27: a Báthori István (+1530) birtokolta varasdi vár ostromában elesett Frangepán Kristóf, I. (Szapolyai) János kir. (ur. 1526–53) horvát bánja (1526–27) és legerősebb szlavoniai támogatója. Halála után a szlavoniai rendek a Batthányi Ferenc, I. (Habsburg) Ferdinánd (ur. 1526–64) bánja (1526–31) által Kőrösudvarhelyen tartott tart-gyűlésen meghódoltak I. (Habsburg) Ferdinándnak. 1552. VII–X: a Szlavoniában portyázó 3 pasa 10.000 törökje Varasd vidékét dúlta; eredménytelenül ostromolta a varasdi mocsárvárat (bevenniük azt soha nem sikerült). Zrínyi csatázott velük, de nem birták kiverni őket.1556: a szlavoniai végvidékben (Varasd, Szentgyörgy, Kapronca, Kőrös-Udvarhely, Zágráb, Sziszek, stb.) 3827 katonát tartottak, zsoldjuk 236.273 ft. [Összehasonlításként a Dráván innen a Dunáig, Stájerorsz. és Alsó-Ausztria védelmére is: Szigetvár, Vízvár, Csurgó, Kiskomárom, Kanizsa, Keszthely, Szentgrót, Pápa, Győr, Devecser, Tata, Palota váraiban 9051 katonának 504.264 ft. zsoldot fizettek]. 1558. VII: után a horv. urak nem tartottak külön gyűléseket, hanem a Mo-hoz tartozó, tart-i önkormányzatú Tótország (Kőrös, ~ és Zágráb vm) rendjeivel és Zágráb, Varasd és Kőrös sz. k. városok követeivel Zágrábban v. Varasdon tanácskoztak a közössé vált „országaik” ügyeiben, mivel Gvozd (Kapela-hg) és az Adria közötti, tengermelléki Horváto. túlnyomó részét megszállta a tör. Az egykori Horvát Kir-ság lakói és nemessége É–ÉK-re a krajnai és szlavoniai ter-re, a Batthyány, Erdődy, Nádasdy és Zrínyi család birtokaira menekült, ill. azok telepítették át őket a Drávától É-ra fekvő, NyMo-i uradalmaikba. – A tör. terjeszkedés miatt a vm-i szervezet ez időben szinte megszünt, de a ter-i veszteségek ellenére Körös, ~ és Zágráb vm-ket közjogilag nemességük mindig fönntartotta; Szlavonia a m. ogy-en képviseltette magát. Adója, melyet a m. ogy. szavazott meg, a nem hódolt m. részekre kivetett adónak mindig csak fele volt. 1564 után a horvát-szlavon végvidék fokozatosan a Belső-Ausztriai Haditanács igazgatása alá került, 1578: Habsburg Károly főhg lett az ún. horvát-vend végvidék főkapitánya. 1575: Laibachban (Krajna) a krajnai ref. Manel János állított nyomdájának horv. nyelvű ref. kvek nyomtatását Habsburg Károly főhg. megtiltotta, ezért a nyomdász 1580: Varasdra települt, onnan a jezsuiták elől 1590: az Erdődyek monyorókeréki birtokára költözött (össz. 13 lat., horv., m. és ném kvet adott ki). A 16. sz: Kőrös vm. ter-e Ny-i részét az alakuló →varasdi határőrvidékhez kapcsolták, a maradékát 1753-ig Zágráb vm-be kebelezték. A Varasdra visszaszorult horvát-szlavon bán saját katonáival a 17. sz. elején a Kulpa folyó vonalát védte, e ter-en fokozatosan kialakult a méltóságról elnevezett báni végvidék. 1567: Ivanic vár fölépítéséhez ~ jobbágyságát kirendelték. 1577: a tör-ök 150 falut pusztítottak el, leginkább Horvát- és Tótországban (amit ez időtől Szlavoniának nevezetek). – ~ főispánsága a Báthoriaktól az Ungnad-családra szállott. Ungnad Jánosnak és utódjának Keresztélynek sok pöre volt a várossal és ~vel, mert várkapitányaik, különösen Kecskés Pál önkényeskedett. Ungnad Keresztély egyetlen leányát, Máriát 1585: Erdődy Tamás vette feleségül, ezután az Erdődiek ~ örökös főispánjai, akik 1607–1845: 17 főispánt adtak. – 1602: a Kir-i Mo. 4 mariánus ferences ktora közül az egyik Varasdon működött (a Drávától D-re ez volt az egyetlen létező ferences ktor). Erdődy Tamás főispán (1607–18) alapította a ~i levéltárat, ott őrzik a vm-gyűlések törvkezési, úrbéri és közigazg-i jegyzőkveit. 1609: a vm-gyűlés megtiltotta a dohány bevitelét, a csempészt 100 ft-tal bírságolta; őröket állított a csempészet megakadályozására. 1613: (még 1619: is) az ogy-en tiltakoztak a Varasd várában maradt a ném. őrség ellen. Erdődy I. Zsigmond (1618–39). Erdődy I. György (1639–65) főispánsága alatt ~ →Zrínyi Miklós bánnak a török ellen saját költségén szervezett hadseregét 1648: önként ajánlott adóval segítette; Erdődy Imre és György jobbágyai 1653. VI: a parasztok Nikola Babic vezetésével föllázadtak, várakat ostromoltak. A nép támogatta Babicot, csak 1656 őszén tudták elfogni mivel a határvédelmre rendelt ném. katonaság garázdálkodása is sanyargatta az éhinség és dögvész pusztította lakosságot. Erdődy Miklós Zrinyi Miklóst csáktornyai vára építésében ~ minden kémény (ház) után 2-2 férfi 6-6 napi robotmunkájával segítette. Erdődy I. Sándor (1665–82) idején ~ben elszaporodtak a rablóbandák, 1665: Erdődy Miklós gr. 1665: a pestisben meghaltak házait fölgyújtatta. 1679: a pestisjárványban ismét sokan elpusztultak. Erdődy I. Imre (1682–90): idején a ném. katonaság viselkedése miatt elrendelte, hogy azokat a férfiakat, akik törvénytelen frigyben élnek, a vm-ből ki kell űzni. Erdődy II. György (1690–1713) a hanyag bírákat bírságokkal büntette. – 1699: a tör-től visszaszerzett Kulpán túli területeket, mint határőrvidéket közvetlenül báni fennhatóság alá rendelték. A városok főkapitányi központokká alakultak, ahol a letelepedő katonaság nem a városi önkormányzat, hanem a főkapitányok hatáskörébe tartozott, akik beavatkoztak a városok életébe, amivel sértették a városok jogait. A katonaság fölött a főkapitány, ill. hadiszéke bíráskodott. A városi tanácsnak a katonasággal összetűzött polgártársaik fölötti ítélkezésben a főkapitánnyal és hadbírájával kellett osztozni, főkapitányok időnként az uralkodó által szavatolt és előírt jogot is elvitatták. E ter-en tovább élt a 16. sz-tól kiépült főkapitányi rendszer, ebben az időben Károlyvárosi és Varasdi határőrvidék néven. Erdődy II. Sándor (1713–29) az elterjedt bujakór miatt elrendelte, hogy a vétkesek ellen a földesúri pallosjog (jus gladii) értelmében kell eljárni. Az 1723:56. tc. 5. §-a kimondta, hogy az Erdődy családnak a ~i tisztikar kinevezésével kapcsolatos (1607 óta létező) előjoga a törv. további rendelkezéséig érvényben marad. – A határőrvidéki rendszerrel ~, Kőrös és Zágráb vm-t „elnyelte” az „új” Horváto. E vm-ket (is) már Horváto-ként (a m. kormányszervek ritkábban Felső-Szlavoniaként) emlegették, az egykori Szlavonia (~, Kőrös és Zágráb vm) a főhivatalnokok szóhasználatában lett 'pars annexa', az egykori Horvát Kir-ság csatolt része. – 1746: a DNy-i határok védelmét biztosító határőrség ter-i beosztását átszervezték. Az ekkor Károlyvárosi generalátusnak nevezett nagyobb egységben, 4 ezredet, a Dráva-Száva közén levő Varasdi generalátusban az 5. Körösi (Confinium Crisiense) és a 6. Szentgyörgyi (Confinium Sanct-Georger) ezreddé alakították. Erdődy Antal (1761-70) Mária Teréza kirnő (ur. 1740–80) rendeletére szabályozta a közigazg-t és törvkezést, megállapította, hogy kit illet a «jus gladii» gyakorlása. 1735: Varasdon JT tanint-et nyitottak. Zágráb vm. Szávától É-ra húzódó keskeny sávjával, valamint ~vel együtt a Vend (Szlavon végvidéki) főkapitányság nevet kapta, melyet 1748: függetlenítettek Gráctól. 1749: megtiltották a határőrvidékek generálisainak a szökött jobbágyok befogadását, mivel a szökések egyes vidékeket elnéptelenítettek. Ekkor alakult ki az úttól távoli szórt házak rendetlensége, mert a hivatalnok v. katona, ha hivatalos úton járt, a parasztoktól ellátást v. szállást követelhetett. 1754: az elrendelt katonai összeírás (újoncozás), s a kir-nő látogatására készülő urak túlzó követelései, az erőszakolt uniálás, a ném. katonai rend bevezetése 1755: föllázította a határőröket; következményeként 1756: külön →urbariumot kaptak (Horváto-ra 1780: terjesztették ki a m. urbariumot). A kir-nő, a m. →Helytartótanács mintájára, 1767. VIII. 1: a bán elnöklete alatt, 5 tagból álló, Varasd székhelyű kir-i tanácsot nevezett ki Dalmát-, Horvát- és Szlavono-ok pol-i, gazd-i és katonai ügyeinek kezelésére. A rendek előzetesen is tiltakoztak a báni és a rendi jogsérelem miatt, csak azon föltétellel fogadták el, ha azt a legközelebbi m. ogy. becikkelyezi. A közös ellenkezés miatt, 1779. VIII. 14: megszüntették a külön horvát tanácsot. –1770: a varasdi szaboron a természeti csapások: áradás, szárazság, jégverés és sáskajárás elleni védekezésről tanácskoztak. Erdődy I. János (1770–84) ~ nagyobb helyein isk-kat építtetett. Mint főispáni beavatkozást Krapina sz. k. város megtagadta az isk. alapítását. – II. József (ur. 1780–90) 1784–89: a rajnai tartományokból kézműveseket telepített Varasdra. Zala, ~, Zágráb, Körös, Pozsega, Szeverin megyékben 1785. III. 9: gr. Balassa Ferencet nevezte ki kir-i biztosnak. – 1785: a népszámláláskor Varasd sz. k. város (754 házában, 961 családjában, 4824 fő élt, ebből 75 pap, 82 nemes, 29 tisztviselő, 336 polgár, 123 paraszt, 257 polgár és paraszt örököse, 585 zsellér, 80 egyéb, 592 fő 17é. aluli.), Petrianec, Toplika, Vinica mezővárosa, 143 faluja, 10.865 házában, 10.677 családjában, 89.958 fő élt, ebből 163 pap, 529 nemes, 46 tisztviselő, 333 polgár, 8491 paraszt, 8579 polgár és paraszt örököse, 6726 zsellér, 1226 egyéb, 19.467 fő 17é. aluli. – Erdődy III. Sándor (1784–93) alatt, az évekig tartó aszály miatt a ~be utazó II. Józsefet 1786: "nagyon szegényesen" fogadták. A ném. hivatali nyelv bevezetése ellenállást szült, a kir. halála után 1790: ismét a lat. nyelv lett a hivatali nyelv. II. Lipót (ur. 1790–92) alatt megkisérelték a m. nyelv hivatalossá tételét, de azt ~ elutasította. 1790: ogy-en elrendelték a m. nyelv isk-i tanítását, a horv-ok gyermekeiket Mo-ba küldték isk-ba m-ul tanulni, a zágrábi főisk. m. nyelvi tanszéket szervezett. A szegénység elvándorlást okozott, az erkölcsi züllés meggátlására a föloszlatott zárdák elkobzott vagyonából pléb-kat emeltek. ~ az ogy-i határozatig nem adott újoncot, s meg akart szabadulni a ter-én levő ném. vezetésű katonai parancsnokságtól. Erdődy II. János (1793–1806) vicemarsall főispánt helyettesítő várkonyi gr. Amadé Antal idején a háborús drágaság, a nyerészkedő zsidók ellen fordította a lakosságot, 1797: áruikat a vásárban elragadták, el is verték őket, 1798: Ferenc kir (ur. 1792–1835) a zsidókat oltalmába fogadta. A napóleoni háborúkban az átvonuló hadak élelmezése sarcolta a ~t, 1797. és 1800: részt vett a nemesi fölkelésben. Erdődy I. Károly (1806–11): betegeskedő főispán helyett öcscse, Sándor 1809: Varasdon szervezte a nemesi fölkelést, melynek VI. 14: győri csatájában varasd–kőrösi (utóbb 16.) ezred 1 zászlóalja harcolt. 1811: pénz leértékelése újabb anyagi bajokat hozott ~re. – 1813: ~ ter. 34,24 mf˛, Varasd sz. kir. városban, 5 mezővárosban, 143 faluban 103.840 fő élt, (ebből nemes 1222) 7365 egész és 8224 házhelyes paraszttal, vallásuk: 103.684 r. k., 26 g. kel. és 130 izr. Erdődy IV. Sándor (1811–23) idején ~ 1814: a fr-k elleni harcokban nagy sereggel vett részt. 1822. VIII. 13–: elrendelték az adónak pengő pénzben leendő fizetését (100 pengő forint = 250 frt papírpénz), mely az adót 350 %-ra növelte, amit Lukovszky Donát, al-bán, zágrábi főispán és körösvmi admin., ~ és Zágráb vm-kben kir-i biztos hajtatott be. Erdődy IV. György (1824–27) főispánsága a nyelvháború kezdete, 1825: a m. ogy. először kezdeményezte a lat. helyett a m. nyelv bevezetését. Elsőként A. Kukuljevics varasdi alispán állt ki a horv. nyelv orsz-os jogai mellett, támogatta Metell Ozegovic (1814–1890) vmi főjegyző (1851: a Bach-korszakban a legfőbb semmítő törvszék tanácsosa) Azon 8 vm-k egyike ~ volt, melyben újoncozási rendeletet is csak kényszerrel tudták végrehajtani. – 1829: Varasd sz. k. város 981 házában, 9151 fő, 8811 r. k., 13 g. kat. 327 izr. – Klanic, Krapina, Petrianec, Toplica, Vinica mezővárosában, 406 falujában és 431 pusztáján 155.696 fő élt. – 1830: Zágráb és ~ a szaborba küldött követeit utasította, kívánják a m. nyelv horváto-i "minden módon lehető terjesztését". Erdődy II. Károly (1827–34): a m. nyelvnek Horvát-Szlavoniában hivatalos nyelvvé tételére, az e célból 1831. és 1832: összehivott szaboron javasolta, hogy a horv. isk-ákba m. nyelvtanítókat alkalmazzanak. A m. nyelv pártolóinak sok híve volt a papság körében, úgy hogy az anyakvi kivonatokat m-ul kezdték kiadni, amit 1833:  →Alagovics pp. eltiltott, elrendelve, hogy azokat csak lat-ul v. horv-ul állítsák ki. 1835 táján a nyelvkérdésben fordulat történt. Ebben az évtizedben terjedt nemzetiségi mozgalomként is (m-ellenessége miatt bécsi udvari pol-i támogatással is, orosz pénzen is) a →pánszlávizmus; s ennek egyedi, Ludevit Gaj (1809–1872) kialakította nyelvi nemzetiségi mozgalomként jelentkező formája az „illírizmus”. 1838: Varasdon és Zágrábban illír olvasókört alakítottak. A horvátok között a verseiben a m-ok ellen izgató L. Gaj lapszerk. 1835: indította az Illyrszke Narodne Novine c. lapot, a délszlávoknak irod-i úton való egyesítésére, azért, hogy a "stokav"nyelvjárás "ijekav"tájszólását használják. (1850. V: a szerb pánszlávokkal kötött "bécsi irodalmi szerződés" e nyelvjárás alapján – a latin és cirill betűs írás ellenére – közössé tette az irod-i nyelvet, amit azután 1992: fölmondásáig szerb-horvát nyelvnek mondtak). 1840: ~ ogy. követeit utasították, ellenezzék a m. nyelv jogkörének tágítását s a szabadelvű reformokat. A bécsi kormány az illír pártot fölhasználta a m-ok s a reform-mozgalom ellen. Erdődy II. János (1834–45) alatt ~ gyűlése 1843: a horv. nyelvű ügyintézést vezette be, a m. kormányhoz küldött iratokban a horv. szöveghez a lat. ford-t csatolták. 1845. II. 26: adminisztrátort neveztek ki ~ és még 11 (köztük a szomszédos Vas, Zala és Körös) vm-be, Erdődy Nepomuki János gr. (1794–1879), 1834–44: ~ adminisztrátora, 1844–48: rendes főispánja. 1847: ~ elvetette az Erdődyek címerével ékes vörös-fehér-vörös zászlót és a lat. föliratos pecsétet és új zászlót készíttetett (vörös-fehér-kéket) kék címerpajzzsal és 3 dombon álló, egymásnak kezet nyujtó Cseh, Leh és Meh szlovén fivérek alakjaival; a zászlón és pecséten horvát föliratattal. Az Erdődyek eredménytelenül tiltakoztak örökös főispáni jogaik megsértéséért. A m-párti főurak tiltakozása ellenére a főispánt az illír párt 1848: lemondatta, noha Lentulay Imre (1845–48) lat. beszéddel foglalta el főispáni székét, melyben megvédte az illirizmust. Lentulay 1848. V. 30: elhagyta ~t, melyet Simuncsics Sándor alispán (1850. VI. 25-ig az az önkényuralom berendezkedéséig) irányított. 1848. V: ~ 1 nemzetőrségi gyalogos zászlóaljat kiállított. IX. 11–12: Jellasic bán, serege – 20–22.000 sorhadbeli és kb. 15.000 szerezsán és fölkelő – átkelt a Dráván, IX. 29: sukorói veresége után Bécsbe menekült. 1849. V: Buda bevételekor a varasd-kőrösi határőr ezred 3. zászlóalja a vár felső vízmű sáncain a vízi kapu tájékán harcolt a honvédek ellen. – 1849. III. 4: az oktrojált alkotmány Horváto-ot, Szlavóniát, Fiumét és a tengermelléket, a katonai határőrvidéket a horv. igényeket kielégítve egy tart-ba szervezte, mely különállását a birod. közös ügyeiben nem, csak helyi jelentőségű ügyekben érvényesíthette. Ter-ét a M. Tengermellékkel, Zala vm. muraközi részének a Kőrös m-vel egyesített Légrád kivételével ~t megnagyobbította. 1850. IV: az uralkodói pátens föloszlatta a szabort. 1850: a Határőrvidéket külön osztr. tartománynak nyilvánították. Bevezették a ném. hivatali nyelvet, elnémetesített Bach-huszárokkal, csehekkel, lengyelekkel és vendekkel töltötték meg a hivatalokat, csak Gaj kormánypárti Narodne Novine c. lapja jelenhetett meg; az értelmiség a politizálás helyett a horv. múlt  tanulmányozásába menekült. – 1854: a közigazg. reformmal ~hez csatolták a megszüntetett Kőrös megyének É-i része Kőrös és Kapronca városokkal, 1854–60: ezzel ter-e  60,2 mf˛ lett (a szab.harc előtti 32 mf˛. volt). Az →októberi diploma után 1861. I. 28: Erdődy János újból örökös főispán, a horv. képviselők ismét részt vettek a m. ogy-en. Ezután főispánjai 1861. XII: Miroszláv Piszacsics; 1864: Pogledics Károly; 1867: Bedekovics Kálmán; 1869: Horváth Péter; 1870: Kiss László; 1874: Bubanovics Gábor; 1875–85: Ogujoszláv Utjesenovics (a költő); 1885–: Ribido-Zichy Radoszláv (aki megiratta ~ monográfiáját). A szabor 1867 őszén 69:4 arányban megszavazta a horv–m. kiegyezést (1868: 30 tc.) mely a Muraközt ~től visszacsatolta Zala vm-hez. Az 1872: 8. tc. eltörölte a céheket, helyettük ipartestületeket szerveztek; céhei kiváltságleveleinek említése (2 helységben): Krapina (Korpona) 1837: vegyes, Varasd (Varadin) 1554: vegyes, 1608: szabó, 1611: varga(cipész), 1613: szűcs, 1625: kovács, 1625: mészáros, 1628: ötvös, 1707: ővkészítő, 1728: ács, kőfaragó, kőműves, 1769: molnár, 1770: szabó, szűrszabó, 1771: csizmadia, 1771: gombkötő, 1771: kelmefestő, takács, vászonészítő, 1771, 1837: (német) varga, 1772, 1828: asztalos, lakatos, 1824, 1833: vegyes (kováccsal), 1827: kalapos, 1827: (horvát) varga,1830: pék, 1836: kereskedő (kalmár), 1837: kötélverő, 1844: fazekas, kádár, 1845: takács, 1846: (német)szabó.  – 1874: ~ az első horv. vm-rendezésekor  Zágráb és Kőrös vm-től kapott több közs-et. A Krapina és Bednya folyók jelölte D-i határa, a Sljeme és Kalnik hegyek gerince lett. 1886. II. 5: a Sljeme és Krapina közti részt visszacsatolták Zágráb vm-hez, de ~ megkapta Kőrös vm-ből a kaproncai alispánságot, ennek korábban a Határőrvidékhez tartozott része kivételével, valamint a körösi alispánságból Sudovec közs-get. Kapronca városa – melynek ~hoz csatolását kimondta a törv. – Belovár–Kőrös vm-é, Varasd sz. k. város (67 km˛) önálló törv.hatóság maradt. Ezután ~t É-on Zala vm., K-en  →Belovár-Kőrös vármegye, D-en Zágráb vm. és Belovár-Kőrös vm., ÉNy-on és Ny-on Stájero. határolta. Kiterjedése 2.521,28 km˛. A ~ben 1. sz. kir. város, székhelye Varasd (1895: that. jogot kapott) és 861 közs. ~ népessége 1869: 201.326 fő (Varasd 10.623 fő), 1880: 217.385 (10.371 fő), 1890: 8 járásban (és Varasd városban) 266.435 fő (11.055 fő), népsűrűsége 102 fő/km˛ ekkor ~ a M. Kir-ság legsűrübben népesített része, a horv-okon kívül 1044 m., 1939 ném., 2150 szerb, a r. k. többségen kívül 2154 g. kel. és 1585 izr. A lakosság fő foglalkozása az őstermelés. Útjai közül 40 km áll-i, 522 km. tart-i, 1200 km. közs-i (ebből 748 km. kiépítetlen); vasútja 132 km., 22 állomással. 4 hitelint., ebből 3 takarékpénztár, 1 szövetkezet. A 6 é. fölüli ffiak 61,2 %-a, a nők 76,5%-a nem tudott írni-olvasni, a tanköteles gyermekek 40,4%-a nem járt isk-ba és a 862 közs-ben csak 109 tanint. volt: 1. gimn., 1 művészeti isk. (Varasd), 5 ipari és keresk., 2 polg-i és 99 el. népisk. és 1 börtönisk. 1900: 266.435 (11.494) fő élt. – 1910: ter. 2440 km˛, 48.955 lakóházában 293.612 fő élt; népsűrűsége: 120,33 fő/km˛. Megoszlása anyanyelv szerint: 624 (0,21 %) m., 587 ném., 25 tót, 2 oláh, 288.536 (98,27 %) horvát, 2152 (0,73 %) szerb, 1685 egyéb [cigány, cseh, vend], 1.647 (0,56 %) beszélt m-ul; 115.287 (39,27 %) tudott írni-olvasni; vallása: 290.628 (98,98 %) r. k., 28 g. kat., 21 ref., 42 ev., 2168 (0,74 %) g. kel., 722 izr., 3 egyéb. (A 22 m. lakosú Lika-Krbava vm. után 624 m. lakosával a m-ok által legkevésbé lakott vm-k között a 2., a m. nyelvhatár melleti vm-k között az első) – Varasd  that. jogú város 1402 lakóházában 13.398 fő élt; anyanyelv szerint: 471 (3,3 %) m., 585 (4,37 %) ném., 15 tót, 11.497 (85,81 %) horvát, 232 szerb, 441 vend, 102 cseh, 55 egyéb, 1177 (8,78 %) beszélt m-ul; 9507 (70,96 %) tudott írni-olvasni; vallása: 12.410 (92,63 %) r. k., 33 g. kat., 21 ref., 72 ev., 241 g. kel., 619 (4,62 %) izr., 2 egyéb. A 6 éven felüli lakosságnak 47,7 %-a tudott írni-olvasni, a tankötelesek nagyrésze nem járt isk-ba. ~ben 110 isk. oktatott, 1 reálisk., 1 ipari szakisk., 1 iparostanonc- és 107 el. népisk.; Varasdon 12 isk. (1 gimn., 2 ipari és keresk., 2 polg., 1 iparostanonc, 5 el. népisk., 1 kisdedóvó) volt.– 1918. XI: a szerb hadsereg megszállta, 1920. VI. 4: a →trianoni béke a Szerb–Horvát–Szlovén Kir-ságnak ítélte, hozzá csatolva az 1919: önkényesen megszállt Muraközt. 1929. X. 3: amikor az orsz. nevét →Jugoszláviára változtatták, a kialakított 9 bánságból a szávai bánság (Savska banovina) varasdi ker-ébe a csáktornyai (Cakovec) és a perlaki (Prelog) járást, a drávai bánság (Dravska banovina) marburgi (Maribor) ker-ébe az alsólendvai (Donja Lendava) és a muraszombati (Murska Sobota) járást osztották. –  A →szombathelyi egyházmegyéből szerb uralom s a Mariborban (Marburg) székelő lavanti pp. joghatósága alá került muravidéki 18 parókia 140 filiája közül a lendvavásárhelyi (Dubrovnik) m. nyelvű, Alsólendva (Dolnja Lendava), Felsőszentbenedek (Kancevci) és Muraszombat (Murska Sobota) m.-vend (szlovén), ill. vend-m. jellegű. A többi vend, ill. 1939: két vend és ném. – 1941. IV. 10: Horváto. függetlensége kikiáltásakor Jug. megszünt, IV. 11–14: a honvédség visszafoglalta a Muraközt és a Muravidéket, ahol a IV. 17–VIII. 16: tartó szombathelyi 3. hadtest katonai közigazg-át polgári váltotta. A visszafoglalás után a Sztszék, ap. kormányzóság jellegét megtartva, 1941. VI. 1: visszaadta azt a szombathelyi pp. joghatósága alá. A Sztszék 1946. VIII. 24: újból Ivan Tomaic (1876–1949) maribori pp-öt tette ap. kormányzónak. – A tp-os filiák közül kihelyezett kp-t kapott Lendvavásárhely filiája Kebeleszentmárton (Kobilje), 1925: Alsólendva filiája Murarév (Hotiza), a 10 filiás felsőlendvai (Gornja Lendava) pléb. filiája: Kuzma (Kuzdoblanje), utóbbi lelkésze anyaegyháza 3 filiáját is ellátta. Bántornya (Turnisce) filiája Nagypalina (Velika Polana) 1925: kihelyezett kp-ság, 1938: önálló pléb., a filiaként hozzácsatolt Kispalinával (Mala Polana) együtt kb. 2000 hívővel. 1941: Belatinc (Beltinci) filiája, a kb. 1000 hívőjű Murahely (Doklesovje) lett 1942: önálló lelkészséggé. 1943: az ap. kormányzóság ter-én kb. 70.000 kat. mellett kb. 23.000 többségében vend, kisebbségben m. és ném. ev. lakos is élt, néhány száz m. ref-al együtt. – A ferenceseknek a török idő után újjáalapított, a Kapisztrán Szt. Jánosról nev. tart-ához tartozó bácsi és szabadkai r-házait 1923: átcsatolták a Cirillről és Methódról nev. zágrábi tart-hoz; ehhez tartozott a muraközi Csáktornyán (Cakovec) még a költő →Zrínyi Miklós által alapított ktoruk is. →Apor Gábor követ 1942. III: a Sztszéknél panaszkodott a csáktornyai ferencesek s a zágrábi egyhm-i muraközi papok m-ellenes magatartása miatt, akiket Róma a mo-i marianus páterekkel cserélt ki. 88

Magda 1818: 530. – Nagy 1829. II: 36. – Fényes Elek: Mo. ... állapotja. 5. köt. Verőcze, Szerém, Posega, Kraszna, közép-Szolnok és Zaránd megyék, Kővár vidéke, Jász és Kún kerületek, Hajdú kerület, magyar tengerpart, Zágráb, Varasd és Kőrös megyék. 1839. –6. köt. Katonai Végvidék. Névmutató. 1840. (2. jav. kiad. Pest, 1841) – Tud. Gyűjtem. 1841: 10. köt. (Gyurikovics György: Zágráb, ~, Kőrös, szlavoniai megyék m. ogy-i képviselési joga) – Pesty 1880. II: 288. (s.v. Marócza) – Jankovics Gyula: Pabirci po povjesti upanije Varadinske. Vienac, 1899. – Margalits. 1900. 1902. II:728. – Tarczay Erzsébet: A jobbágyság tört-ete Horváto-ban. Bp., 1913. – Uő: Horvát-Szlavon orsz-ok tört-ének rövid áttekintése, tekintettel azok kulturviszonyaira. Bp., 1915. – Beloevi, Stjepan: upanija Varadinska i slob. i kralj grad Varadin. Zagreb, 1926. – Edelényi–Szabó 1928: 703. – Pásztor József: A szabad kir. városok szavazati joga. Szeghalom, 1935. – Az első mo-i népszámlálás 1784–87. 1960: 218. – Céhkataszter 1975. II: 383. – Salacz 1975: 105. (3. Jug.) – Engel 1996. I: 223. [s. v. Varasd (Zagoria)] – Fons 2002: 1/3. sz. (Pálffy Géza: Horvátország és Szlavonia a 16–17. sz-i M. Kir-ságban) Kenyeres István: A végvárak és a mezei hadak élelmezési szervezete a 16. sz: ) – Századok 2000: 45. (Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavoniáért (1440–1448) – Gulyás László: Két régió, Felvidék és Vajdaság sorsa. Az Osztrák-Magyar Monarchiától napjainkig. Pécs, 2005:93.